Annyira érdekesek az itteni emberek.
Legutóbbi bejegyzésemben már írtam róluk pár dolgot, de folyamatosan érnek benyomások, amit nem hagyhatok szó nélkül.
Otthon, Magyarországon azon vagyunk fennakadva, hogy az emberek teljesen el vannak merülve a telefonjaikba. Ez itt Londonban (ha lehet ilyet írni), még durvább. Megpróbálok majd képet készíteni arról, hogy reggel a vasútállomáson szinte mindenki a telefonját bújja csak. (Bár kezdetben én is ezt tettem, de csak azért, mert a lakáskeresés során a google maps-et használtam folyamatosan.) Én ehelyett inkább könyvet olvasok. Viszont jó látni, hogy elég sokan olvasnak még papíralapon. Itt az újságolvasásnak is másabb a kultúrája. Van reggeli meg délutáni újság is, amihez ingyen lehet hozzájutni. De ez nem amolyan pár oldalas kormányközeli lap ám, mint nálunk a szörnyűség...ez jó kis vastag, amiben minden témát érintenek.
(Közben rájöttem, hogy lehet be kellene szereznem egy noteszt, amibe mindig le tudnám írni az érdekességeket, amit szeretnék megosztani veletek.)
Ami kiakasztó, hogy itt az emberek nem ismerik a zsebkendő használatát. Teljes természetességgel szívják vissza állandóan az orrnyálkahártyájuk mirigyei által termelt anyagot. Férfiak és nők egyaránt...Egyik este már közel álltam ahhoz, hogy valakire rászóljak, de visszafogtam magam.
A nők öltözködésével kapcsolatban a következőt figyeltem meg. Itt alapdarabnak számít a fekete harisnya. Szinte mindenkin azt látok (tisztelet a kivételnek). Viszont nagyon jó látni, hogy a hidegebb időben is a nők előszeretettel viselnek ruhát/szoknyát. Amit nem tudok néha felérni ésszel, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudnak az időjárásnak megfelelően öltözködni. Múlt héten például valaki bár kabátban volt, de flip-flop papucs volt a lábán...no comment.
A pókról még nem vagyok képes mesélni (nemrég meséltem el szóban, így most túl sok lenne újból feleleveníteni).
Viszont egy másik állatról szívesen mesélek, ami nem más, mint a róka. Az elmúlt héten kb. három alkalommal találkoztam össze rókával itt a lakásom környékén. Meg is lepődtem eléggé. Eléggé szürreálisan hatott, ahogy péntek este a szinte üres főbb utcán keresztül átbaktatott egy róka. Meg is álltam egy pillanatra, de nem azért mert megijedtem volna, hanem mert elcsodálkoztam. A lakótársamat (aki a lakás tulaja) meg is kérdeztem ezzel kapcsolatban, hogy ez mennyire természetes itt. Mint kiderült, itt Angliában olyan, hogy veszettség egyáltalán nincs. Így a rókáktól sem kell tartani és ezért hagyják őket lakott területen is mozogni, sőt van, aki még kaját is ad nekik. Amióta láttam a rókákat, folyamatosan Vuk dala jár a fejemben (hogy élvezte volna az itteni életet!).
Következő bejegyzésemben egy kis angol történelem is helyet fog kapni.
(Közben rájöttem, hogy lehet be kellene szereznem egy noteszt, amibe mindig le tudnám írni az érdekességeket, amit szeretnék megosztani veletek.)
Ami kiakasztó, hogy itt az emberek nem ismerik a zsebkendő használatát. Teljes természetességgel szívják vissza állandóan az orrnyálkahártyájuk mirigyei által termelt anyagot. Férfiak és nők egyaránt...Egyik este már közel álltam ahhoz, hogy valakire rászóljak, de visszafogtam magam.
A nők öltözködésével kapcsolatban a következőt figyeltem meg. Itt alapdarabnak számít a fekete harisnya. Szinte mindenkin azt látok (tisztelet a kivételnek). Viszont nagyon jó látni, hogy a hidegebb időben is a nők előszeretettel viselnek ruhát/szoknyát. Amit nem tudok néha felérni ésszel, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudnak az időjárásnak megfelelően öltözködni. Múlt héten például valaki bár kabátban volt, de flip-flop papucs volt a lábán...no comment.
A pókról még nem vagyok képes mesélni (nemrég meséltem el szóban, így most túl sok lenne újból feleleveníteni).
Viszont egy másik állatról szívesen mesélek, ami nem más, mint a róka. Az elmúlt héten kb. három alkalommal találkoztam össze rókával itt a lakásom környékén. Meg is lepődtem eléggé. Eléggé szürreálisan hatott, ahogy péntek este a szinte üres főbb utcán keresztül átbaktatott egy róka. Meg is álltam egy pillanatra, de nem azért mert megijedtem volna, hanem mert elcsodálkoztam. A lakótársamat (aki a lakás tulaja) meg is kérdeztem ezzel kapcsolatban, hogy ez mennyire természetes itt. Mint kiderült, itt Angliában olyan, hogy veszettség egyáltalán nincs. Így a rókáktól sem kell tartani és ezért hagyják őket lakott területen is mozogni, sőt van, aki még kaját is ad nekik. Amióta láttam a rókákat, folyamatosan Vuk dala jár a fejemben (hogy élvezte volna az itteni életet!).
Következő bejegyzésemben egy kis angol történelem is helyet fog kapni.
